Molnár Viktor tizenhat éves lett, és így eljutott a férfikor küszöbére, ahol várta rengeteg fontos dolog, mint a kosárlabda, a bicajozás, a csajok, a szülei válása, az új suli, a rivális Erik, aki mindenben jobb nála. És várta még rengeteg fejlődési rendellenesség: egyenetlenül növekvő bajusz, pattanások a legfeltűnőbb helyeken, izzadás még hidegben is, arcvörösödés, hajzsírosodás, és az alattomosan lerakódó körömpiszok. De ez még mindig nem elég: várt rá egy ádáz kihívás, mégpedig az, hogy akaratán kívül túszul esik. És ami a lényeg: várta az első randevú, az első csók, az első szerelem, mégpedig egy vagány félvér csaj személyében...

Ha az Élet mesélni tudna, akkor ő lenne a leghazugabb mesemondó. A legjobb pillanatok után minden bejelentés és figyelmeztetés nélkül ránkzuhannak a legdermesztőbb percek, melyek órákká, napokká, végeérhetetlen, időtlen periódusokká nyúlnak. Velem is pont ez történt meg. Csodálatos és virágillatos nyárutó hintáztatta romantikára fogékony lelkemet: melegen és szenvedélyesen sütött a délutáni nap, és én a boldog várakozástól könnyű léptekkel siettem Balázshoz a Margitszigetre. Előttünk az élet, velünk a szerelem - azt hiszem ez az a pillanat, mely helyben járásra ösztökéli a boldogságot. A SZERELEM A BOLDOGSÁG TARTÓS HELYBENJÁRÁSA. Az egész világ olyan tökéletes volt... És ekkor minden előzetes bejelentés nélkül történt valami borzalom, amitől úgy éreztem, hogy hirtelen szembefordult velem, majd gonoszul lehányt a sors.